EU-ellenes kormány, EU-ellenes ország?

A múlt hét, de inkább a múlt hónap legmegdöbbentőbb belpolitikai tényével a Tárki szolgált. Felmérésük szerint ugyanis 2010 óta élesen megváltozott a magyar szavazók véleménye hazánk uniós tagságáról. Az alábbi számok magukért beszélnek.

Create infographics

Csak az nem veszi észre, aki nem akarja, hogy a kormány szisztematikus, uniót ostorozó retorikája komoly és eddig soha nem tapasztalt EU-ellenességet eredményezett az országban.

Az Európai Unióval kapcsolatos közvélekedés ilyen hirtelen változása megcáfol egy közkeletű politikai mítoszt: sokan azzal takaróznak, amikor egy számukra is nehezen vállalható kormányzati döntés születik, hogy nem lehet mit tenni, hisz az emberek ezt akarják.

Ha azonban a Tárki számait nézzük, akkor egyértelmű, hogy előbb volt az EU- és külföld-ellenes kormányzati retorika, és csak utána, mintegy ennek eredményeként született meg az immáron jelentősnek mondható unió-ellenesség.

Ez persze akár dicsérheti is a kormány kommunikációját, hiszen nagy számban tudtak olyan embereket a kormányzati vélemény oldalára állítani, akik korábban nem így gondolkodtak. Lassan abszolút többségük lesz az így gondolkodóknak.

A Véleményvezér soha nem volt bázisdemokrata. Soha nem gondoltuk, hogy pusztán attól igaz, na adj Isten jó valami, mert a szavazók fele úgy gondolja. A kormány kommunikációs sikere éppen azt mutatja, hogy a közvéleményt nagyon is lehet irányítani – főleg, ha az egész államapparátus és csatolt részei dolgoznak az ügyön. Innentől pedig megkerülhetetlen a kormányzati felelősség kérdése.

Azok, akik egy kicsit többet értenek az Európai Unió működéséből, mint a honi átlag, pontosan tudják, hogy Magyarország teljesen egyértelműen haszonélvezője az uniós tagságnak. Aki pedig ismeri a magyar történelmet – vagy akárcsak az utolsó évszázad történelmét – az azt is tudja, hogy a nyugati intézményrendszerbe történt vissza-tagozódásunk csak az orosz elnyomás alól történt felszabaduláshoz mérhető fontosságú vívmány. Ezért kormányzati pozícióból uniós tagságunk ellen szítani – ráadásul ilyen, a legtaszítóbb emberi érzelmekre építő stratégiával – egészen elképesztő tett. A kormány nagyon veszélyes ösvényre lépett azzal, hogy saját, helyenként nevetséges gazdaságpolitikai kudarcait az ország és a nemzet jövője szempontjából nyilvánvalóan fontos EU-tagság demonizálásával próbálta ellensúlyozni. Maga a szándék is felháborító.

Az azonban, hogy kísérletük eddig sikeres volt, a történelmi felelősség kérdését veti fel.

UPDATE:

Nem sokkal cikkünk megjelenése utána a Tárki közleményben jelezte, hogy “az eredmények elemzése során elkövetett egyszerű kódolási hiba miatt” két számot felcseréltek az adatsorban. A végleges (?) ábra tehát így néz ki:

Infographics

Alapvetően ez nagyon jó hír, hiszen azt jelenti, hogy a kormány támadásai kevésbé hullottak termékeny talajra, mint amennyire a Tárki eredeti számai alapján ezt elsőre gondoltuk. Mindez azt is mutatja, hogy a magyar közvélemény bizonyos kérdésekben kevésbé befolyásolható, mint azt a fenti bejegyzésünk vélelmezi.

Rég örültünk ennyire egyszeri kódolási hibának.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.