A hetedik bőr a bankokról

A tegnapi Magyar Nemzetben megjelent értesülés szerint a kormány a lakossági devizahitel-probléma egy olyan megoldását fontolgatja, amelynek értelmében a forint gyengeségéből származó extra terhek nagy részét nem a lakosság vállalná.

Bár az értesülés nem tartalmaz további részleteket, sejthető, hogy az így gazda nélkül maradt terheket döntő többségében a bankoknak kellene vállalni.

A magyar bankrendszer immáron ötödik éve drámaian rosszabbul muzsikál, mint a régió hasonló intézményei, sőt, általában veszteséges is volt. Ha csak azt néznénk, hogy ki finanszírozza a forintgyengülésből származó nyilvánvaló társadalmi költségeket, akkor azok pénzintézetekre hárítása még egy jó ötlet is lehetne.

A helyzet azonban ennél összetettebb, ugyanis tartós veszteség mellett nem várható, hogy a bankok valóban új hiteleket helyezzenek ki.

Így fordulhatott elő az elmúlt években, hogy a visegrádi régióban egyedüliként Magyarországon nem nőtt, hanem csökkent a kihelyezett hitelek állománya.

 

Talán mondani sem kell, hogy az újabb terhek mellett a valódi hitelezés helyett legfeljebb a jegybank szubvenciós hiteleit erőltetik majd a bankok.

Ez utóbbiak költségét pedig immáron közvetlenül a magyar állam fogja állni.

Látszólag tehát csak a bankok fizetnek, a valóságban azonban jelentős részben mi. Részben a támogatott hitelek támogatástartalmán keresztül, részben pedig az alacsony hitelezési aktivitásból származó alacsony vagy negatív növekedés miatt.