Orbán Viktor háborúja

Ónos eső elleni harc. Rezsiharc. Függetlenségi harc. A vezénylő tábornok. És szegény Cseh Tamás mint Orbán Viktor egyszerű katonája.

Az elmúlt négy év a harc jegyében telt. Igazából szinte minden nap háború volt. Sokan rámutattak már, hogy milyen fontos a folyamatos küzdelemhez kapcsolódó akciózás a támogatók egyben tartásához. Igazuk is volt: a polgári körök létrehozásától kezdődően a magyar jobboldal a folyamatos mozgósítás állapotában van. Enélkül nem lehetett volna kétharmad, és nem állna az ismétlés kapujában sem a Fidesz.

orhaboru

Van azonban egy nagyon fontos további aspektusa a háborúnak: csak egyetlen harcosnak van arca.

Ő pedig kínosan ügyel arra, hogy arctalan ellenfeleket válasszon magának.

A multikat, a rezsit, az árvizet, az IMF-et, az EU-t. Megfoghatatlan, amorf jelenségeket, akik ellen tetszés szerint lehet újabb csatát vagy éppen győzelmet deklarálni.

Nem érdemes ezért Orbán Viktort hibáztatni. Miért bajlódjon valódi ellenfelekkel, ha a magyar közvéleményt lázban tartja a sok elképzelt is? Sőt, mintha ezek az elképzelt csaták is túl magasak lennének. Nem nagyon hangzott el ugyanis az elmúlt években, hogy a kormányfő a legtöbb mitikus ellenfelével legalábbis megalkudott. Kidobta az IMF-et, hogy cserében szinte minden fájdalmas lépést végrehajtson, amit az IMF kért volna. Belekötött az EU-ba, hogy aztán még keményebb megszorításoknak vesse alá a magyar gazdaságot, mint amit az ellenkező esetben kellett volna. Megtaposta a multikat, hogy aztán egy részüknek a csillagokat is lehozza, ha cserébe száz munkahelyet teremtenek (ezeket hívják stratégiai megállapodásoknak).

Ilyen az ideális ellenfél: ellenük akkor is győzelmet lehet hirdetni, ha ripityára vertek minket.

De nemcsak az ellenfél arctalan, hanem a győztes sereg is. Ez a történet csak egyetlen hőst bír el, a többiek csak jelentéktelen epizodisták lehetnek. A Fidesz régi, bejáratott arcai nem vesznek, nem vehetnek részt a szimbolikus, nagy háborúkban, mert az a politikailag súlytalan szereplők feladata (a kivételt jelentő két személy pedig nyilvánvalóan vékony jégen jár).

Az a gyanúnk, hogy ez a hős kifejezetten kerüli a valódi ellenfeleket. Egyrészt mert áprilisban így is nyerni fog. Másrészt mert nagyon tart attól, hogy egy ki-ki küzdelemmel valakit a maga szintjére emeljen. A valódi ellenféllel vívott csatákban ugyanis meglepően sokszor maradt alul. Igazából a három óriási vereségére (1994, 2002, 2006) csak egyetlen győzelem jut (1998, hisz 2010 valódi ellenfél nélkül jött össze). Amikor szemtől-szemben típusú konfliktus esélye rajzolódna ki, akkor Orbán Viktor átadja a feladatot valaki másnak. A politikailag a kétharmad korlátjainak szimbólumaként megjelenő, Simor András vezette jegybankot Járai Zsigmondnak és Matolcsy Györgynek kellett támadnia. Az Alkotmánybíróság joghatóságának megnyirbálását Lázár János vitte a közvélemény előtt, akárcsak a Csányi Sándor elleni támadásokat.

Orbán Viktor már csak árnyékbokszol. Ezt viszont nagyon meggyőzően teszi. Ezért aztán nagy bokszolónak tűnik – de csak addig, amíg nem kell valakivel valódi adok-kapokot játszania.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.