Az el nem mondott beszéd

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor évértékelő beszédei után ismét rá kellett ébredünk, hogy milyen nyomorúságos az ország helyzete. Hogy mennyire reménytelen feladat is a választás. És valószínűleg mindaddig az is marad, amíg valami hasonló kampánynyitó beszéd el nem hangzik:

Kedves barátaim! Magyarok!

Immáron huszonöt éven helyben járunk. 1990-ben pont annyival voltunk szegényebbek az osztrákoknál, mint ma. Csak közben a csehek, a lengyelek, sőt a szlovákok is elmentek mellettünk. Ma egy átlagos cseh negyven, egy átlagos szlovák huszonöt, egy átlagos lengyel pedig tizenöt-húsz százalékkal gazdagabb, mint egy átlagos magyar. Negyedszázada nem jutunk egyről a kettőre, miközben mindenki más igen. Itthon kell keresnünk tehát a hibát: abban, ahogy minket kormányoztak.

Huszonöt éve minden választási ciklus megszorítással kezdődik, és féktelen költekezéssel, a meginduló növekedés illúziójával ér véget. Adóztatással kezd mindenki, mert az előző kormány kiürítette a kasszát, és eltart pár évig, amíg a nagy klientúra-építés mellett sikerül valamennyit félretenni. De aztán megint jön a választás, és azt a keveset szavazatvásárlásra kell költeni. Nincs ez másképp ma sem. Az Orbán-kormány 2010-ben korábban nem látott szintre emelte az adóterheket, hogy aztán a csókosai hordhassák el az ország vagyonát, az utolsó évben pedig rezsit csökkentsen. De kétségünk ne legyen: ősztől megint ínséges idők jönnek.

Mindegyik kormány azt ígérte, hogy felszámolja ezt a rendszert, de egyik sem volt képes rá. Bokros csomag, a ’98-’99-es „csendes megszorítás”, a konvergenciaprogram, majd a Matolcsy-féle adóemelések a „húzd meg” oldalon, amit aztán mindig követett az esztelen választási „ereszd meg”. A nyugdíjemelésektől a támogatott lakáshitelen át a 13. havi nyugdíjig és a rezsicsökkentésig. Közben pedig mindig meggazdagodott a politikai „hátország”.

De ez a rendszer pont ennyit tud. Nem tud viszont például új munkahelyeket teremteni. Orbán Viktor szerint egymillió emberrel dolgozik kevesebb Magyarországon, mint kéne. A miniszterelnöknek igaza van, csak éppen ez az állítás nemcsak kormányzásának elejére, de a végére is igaz maradt. Elődeihez hasonlóan, az ő kormányzása sem volt képes észrevehető számú embert normális munkahelyhez segíteni. Négy éven át kell a saját embereit etetni, majd a ciklus vége felé teljesen ki kell költekezni, hogy szavazatokat lehessen „venni”, így aztán nincs is pénz hosszú távú építkezésre. Útra, vasútra, oktatásra. Mindarra, ami az ország kitöréséhez kellene.

Mégsem hibáztathatjuk e politikusokat teljesen. Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc és a többiek csak azt teszik, amit a rendszer logikája diktál: egyetlen ciklusban felélik az összes általuk elérhető pénzt. Nem takarítanak meg, nem ruháznak be, mert félnek, hogy ezzel a később talán győztes ellenfélnek teremtenek nagyobb mozgásteret. Sőt, kitömik a társaik és strómanjaik zsebét, hogy egyszer majd ellenzékben is legyen miből élni.

Ezen átlépni csak olyan politikus fog, aki tudja és elfogadja, hogy négy év múlva már nem ő lesz a miniszterelnök. Aki éppen ezért megteheti, hogy ne osztogasson, hanem építkezzen. Aki megengedheti magának azt a luxust, hogy ne a saját érdekeit nézze, hanem az országét. Aki csak alapozni akar, és nem légvárat építeni.

Érdekes módon, mindez nem fog jobban fájni Önöknek, mint a húzd meg-ereszd meg rendszere. Mert ugyan nem szórja ki a pénzt négy év múlva, de ezért aztán nem is kell újabb megszorítással kezdenie a következő ciklust. Nem fáj jobban, mégis sokkal többet hoz a konyhára. Így ugyanis lehetővé válik, hogy közös jövőnkbe fektessük a szét nem szórt pénzt. Hogy példát mutassunk és teli kincstárat hagyjunk a négy év múlva kormányra kerülő miniszterelnöknek.

De az már nem én leszek. Én ugyanis négy év múlva nem indulok. És éppen ezért kérem, hogy az idén viszont rám, ránk szavazzanak.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.