Mire megy ki a játék valójában az MSZP-ben?

Egyre zavarosabb a helyzet az MSZP környékén. És most nemcsak a pártelnök jövőjével kapcsolatos kavarásra és az elkisgazdásodásos fenyegetőzésekre gondolunk, hanem a különös választási kampányokra, vagy éppen a „pártblog” körüli eseményekre is.

Az a gyanúnk, hogy itt már jó ideje nem (csak) az MSZP megújításának kérdéséről van szó.

Felettébb furcsa volt az MSZP országgyűlési választási kampánya, hogy az EP-kampányról már ne is beszéljünk. A párt, de különösen a miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila megdöbbentően kesztyűs kézzel bánt a Fidesszel. Sehol egy kemény belemenés, sehol egynegatív kampányüzenet. A megértő hangulatban lévők ezt először Simon Gáborral vagy szimplán bénasággal magyarázták. Ez a változat még mindig lehetséges. Viszont azóta azért kiderült néhány dolog, amelyek legalábbis más interpretációkat is reálissá tesznek.

Egyrészt ugye megbukott Molnár Zsolt, akinél áprilisban többször elhangzott az az MSZP-s vád, hogy mintha Rogán Antal érdekei meglepően fontosan lettek volna neki a kampány során. Most pedig az Egyenlítő blog főszerkesztőjének elbocsátása kapcsán olvashatunk olyan célzásokat, hogy a szocialisták egyes meg nem nevezett – de ha jól értjük, még mindig hivatalban lévő – vezetői kifejezetten visszafogták a párt öklének számító blogot néhány, a Fideszhez köthető ügyben. És már megint felbukkant az a bizonyos pasaparki vonal. Ezek az állítólag az MSZP legbelsőbb köreiből származó információk megkérdőjelezik, hogy a párt bizonyos vezetői valóban annyira keményen akartak-e küzdeni a Fidesszel.

Na de akkor miért is kampányolt takaréklángon az MSZP télen, majd májusban? A választ természetesen nem tudjuk. Meg tudunk viszont fogalmazni egy lehetséges és az új információkkal is összhangban lévő alternatív feltételezést.

Ha mondjuk az MSZP vezetésének volt egy része, amelyik a helyzetet reálisan felmérve eleve reménytelennek ítélte a 2014-es választásokat, akkor akár köthetett is valamiféle meg nem támadási egyezséget a Fidesszel vagy annak egy részével. Egy ilyen megállapodáshoz azonban nagyon nyomós ok kell. Mert a nem kampányolással a szocialisták arról mondtak le, hogy növeljék ellenzéki súlyukat: vagyis pénzről, befolyásról, hatalomról. Ilyet politikus csak egy esetben tesz.

Ha cserébe ugyanezt kapja.

Ne a legdurvább változatra gondoljunk. Elég, ha az ilyen politikusok saját, párton belüli hatalmukat tudják így stabilizálni vagy növelni. Például róluk nem mond semmi igazán rosszat a Fidesz és az általa irányított média. Viszont a párton belüli ellenfeleikről vagy egyéb riválisaikról meg igen. Mert ne feledjük el a demokratikus politika egyik alapigazságát: az igazi ellenség mindig a párton belül van. A külsők, a túloldali politikusok csak kötelező kellékei a cirkusznak, de a betevőért a belsőkkel kell marakodni.

Főleg olyankor, amikor egyre kevesebb a párt által szétosztható pénz.

Mert az MSZP hajója mindeközben gyorsan süllyed. És ahogyan ez egy rendesen politikai pártnál lenni szokott, mindenki a hajó megmentéséről prédikál, miközben a kormánykerékért kapkod. Könnyen lehet, hogy nincs messze, amikor ez a küzdelem már csak a végelszámolandó vagyon feletti osztozkodásról szól majd.

Ha nem erről van szó már most is...

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.