Ami most zajlik, az az önfelszámolás. Rezsicsökkenést megszavazni, keleti nyitást pártolni, az önálló gondolatokat feladni: ezek sem a jelenlegi helyzetben, sem később nem lehetnek alapjai a Fidesz alternatívájának.
2014-et követően egy új, parlamenten kívüli ellenzéki réteg emelkedhet ki. Olyan eszközökkel, amelyek a kormánypárti médiafölény ellenére is láthatóvá teszik őket. Több lesz a tüntetés, több lesz az egyéb utcai megmozdulás.
A vérmesebb ellenzékiek lényegében már közhely, hogy a magyar emberek hülyék, mert elhiszik a Fidesz szövegét és birka módjára megint kormányra juttatják a pártot. Mégis, sok mindenre választ kaphatunk, ha feltételezzük, hogy a választók nem bambaságból szavaznak.
Miért bukkant fel a kormányzati kommunikációban, hogy Orbán Viktor nem szeretne újra alkotmányozó többséget? Valószínűleg azért, mert érzik, hogy a kétharmad ügye a nem elkötelezett ellenzékieket is mozgósíthatja. A Fidesz pedig ezt szeretné elkerülni, nem a kétharmadot.
Az MSZP sziklaszilárd 15 százalékos bázisa garantálja a biztos megélhetést, a mentelmi jogot és az egyszer talán eljövő nagypártiság illúzióját. De ugyanez a 15 százalék az, amelyik folyamatosan visszahúz és állandósítja a középpárti létet.
Ha a centrista, Fideszből kiábrándult szavazók megszólítása a célja, akkor az MSZP-vel közös demonstrációra a legrosszabb időpontot választotta Bajnai