A tavalyi év legfontosabb hazai politikai fejleménye az volt, hogy 2014-ben Orbán Viktor nekilátott hosszú távra leláncolni hazánkat Oroszország mellé. Megdöbbentően rövidlátó vagy romlottan cinikus lépés volt.
A miniszterelnök még nem fordított teljesen hátat Putyinnak, de egyre inkább úgy tűnik, hogy már tartja a pár lépés távolságot. Valószínűleg meglepte, viszont megértette, hogy mennyire sebezhető Putyin és rendszere.
Az elmúltnyolcévnek vége, mostantól minden jó és rossz hír a Fideszen csapódik le. Ez a négy év sokkal nehezebb lesz Orbán Viktornak, mint az előző.
Orbán Viktor a legrosszabbkor kezdett kötéltáncot Nyugat és Kelet között. A kijevi események hatására az oroszok nagy valószínűséggel politikai konfliktusok sorozatát fogják provokálni az EU-val szembeni. De mindezt nem mint egy nyertes, hanem mint egy vesztes helyzetben lévő játékos teszik.
Moszkvának Magyarország mint az EU és a NATO tagja érdekes. Hogy rajtunk keresztül adott esetben információkat szerezzen vagy akár befolyásolhassa az adott szervezetek működését. Így viszont a nyugat nagyon könnyen leírhat bennünket, mi pedig közép-európai helyett kelet-európai rezsim lehetünk.
A paksi szerződés titkossága megágyaz annak, hogy előbb-utóbb teret adjunk a nukleáris energiával kapcsolatban mindannyiunkban meglévő elemi félelemnek. Ha ez megtörténne, az jobban mozgósítaná az embereket, mint bármilyen politikai ügy vagy párt.
A paksi baklövés a kormányfő központosító és titkolózási gyakorlatának terméke. Tízmilliárd euróról nem lehet egy-két tucat ember bevonásával dönteni.
Már most úgy tűnik, hogy Orbán Viktor igen rossz üzletet kötött. Ha nem óriási elbaltázás, hanem egy vállalhatatlan titkos záradék van a háttérben, akkor az valamikor a következő évtizedben ki fog derülni.