Tegnap nemcsak a Quaestor, hanem az MNB is megbukott. Bár van politikai dimenziója a botránynak, mégsem az az elsődleges, hanem az, ami a szabályozó hatóságról derült ki.

Simicska sugallata, hogy Orbán jelentett volna róla, ütni fog. Nem is annyira őmiatta, hanem a miniszterelnök orosz násztánca miatt. Az orbáni politikuskép szempontjából pedig szinte mindegy lesz, hogy mi a valóság.

A veszprémi eredmény veszélyes precedens a kormánypárt számára, mert azt üzeni, hogy a Fidesz legyőzhető. És hogy a választóknak elege van a kétharmadból.

Orbán és Simicska küzdelme kapcsán nem a múltjuk, a jellemük, de még csak nem is a szándékaik a fontosak, hanem jelenlegi helyzetük és az érdekeik. És úgy alakult, valószínűleg a résztvevők eredeti szándékaitól függetlenül, hogy ez az oroszos-nyugatos küzdelem meghatározó csatája lesz.

Éleződik a helyzet Amerikával? Kinek a népszerűsége csökken a legjobban? Lesz valódi ellenzék? A Véleményvezér jóslatai 2015-re.

A tavalyi év legfontosabb hazai politikai fejleménye az volt, hogy 2014-ben Orbán Viktor nekilátott hosszú távra leláncolni hazánkat Oroszország mellé. Megdöbbentően rövidlátó vagy romlottan cinikus lépés volt.

Megtört a miniszterelnök politikai varázsa, aki bizonyára valamilyen nagyívűnek tűnő és dacos lépéssel próbálja majd helyreállítani megingott hatalmát – valószínűleg az ország kárára. Öveket becsatolni!

Putyin feladta a Déli Áramlatot, ezzel pedig Orbán is nagyot bukott. A miniszterelnök tévedését és óriási arcvesztését pedig a magyar választók, és ami még fontosabb lehet, a Fidesz közép- és felsőrétege is egyértelműen látni fogja.

A külpolitikai krízis, a víziótlan miniszterelnök, a Simicska Lajossal folytatott küzdelem és a rengeteg apró botrány után most már nem pereg le minden kormányról. A miniszterelnöknek lassan igazítani kell a hatalomgyakorlás módszerein.

Nemcsak arról van szó, hogy a kormány már megint semmibe veszi valaki magántulajdonát. Hanem arról is, hogy még csak nem is próbálkozik, hogy minderre kézzelfogható indokot adjon.

Jöhet az Orbán-kormány eddig talán legkárosabb intézkedése. Veszít vele a magyar vásárló, a nagyvállalat magyar alkalmazottja és a magyar gazdaság egésze. És közben mindenki megtanulhatja, hogy senki sincs biztonságban.

A kormányfő a múlt hétre felfüggesztette a függetlenségi harcot, és feltűnően hízelkedett a németeknek. De hova tűnt a melldöngetés, hogy mi mutatjuk az utat Európának?

A miniszterelnök által megálmodott, általa személyesen irányított és csak az ő szavára hallgató államigazgatás nem hatékonyabb végrehajtást, hanem bénultságot hozott.

Az internetadó elleni tüntetés nem fog szavazatot hozni az ellenzéknek és nagy valószínűséggel nem jelenti egy új politikai képződmény hajnalát sem. A kormányfőnek mégis nagyobb fejfájást fog ez okozni, mintha az előbbiek történnének.

A négynapos ünnep és az internetadó ügye egy kis extra gondolkodási időt a miniszterelnöknek, de hétfőre elő kell jönnie a farbával. Ki kell mondania, hogy Magyarország a Nyugathoz akar tartozni. Mert ezt az álmot elveszi, az valójában a magyar emberek álmát veszi el, ezt pedig politikailag egyetlen miniszterelnök, kormány vagy párt sem élheti túl.

A kormányközeli személyek Amerikából való kitiltásával Orbán Viktor előtt új front nyílt. És bár a miniszterelnök imád harcolni, ami most vár rá, az még neki is sok lesz.

A tegnapi beszédből kiderült, hogy Orbán Viktornak nincs új terve. Ötletei persze biztosan vannak. Jönnek majd új ígéretek, fogadkozások, bejelentések, hisz azok nélkül nincs is kormány, de alapvetően mást nem csinálhatnak, mint eddig.

Ami most zajlik, az az önfelszámolás. Rezsicsökkenést megszavazni, keleti nyitást pártolni, az önálló gondolatokat feladni: ezek sem a jelenlegi helyzetben, sem később nem lehetnek alapjai a Fidesz alternatívájának.

A kormány most néz szembe azzal, hogy az elmúlt években a hatalom megtartása és bebetonozása érdekében felelőtlen intézkedések sorozatát hozta. Az egykori miniszterelnök e helyzetre 2006-ban megszorítással és óriási reformhévvel reagált.

Kremlinológia, vagyis hatalmi viszonyok értelmezése apró jelekből: ez zajlik most nálunk. Kicsit a Véleményvezér is beszáll és megpróbálja kiolvasni ezekből a jelekből, hol tarthat most az Orbán-Simicska háború.

Ha Orbán Viktor megnyerné a várhatóan hosszúra nyúló belharcot, akkor először fordulna elő, hogy az eleve óriási hatalommal rendelkező miniszterelnöknek még oligarchikus ellensúlya sem lenne. A tét nagy, mint ahogy az ellenérdekeltek száma és ereje is.

A Véleményvezérnél kisebb nyári szünetet tartunk, hogy szeptembertől ismét teljes erőbedobással dolgozhassunk.

Orbán Viktor Tusnádfürdőn formálisan is elbúcsúzott a magyar felső középosztály döntő többségétől. Nekik már nem nagyon lesz közös dolguk a jövőben. Rövid távon nem fogja különösebben megviselni ez a szakítás, de hosszú távon a bukását jelentheti majd.

A magyar futball-utánpótlás ügye nagyon sok szempontból jó lakmusz-teszt. Egyrészt nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor sokkal több időt szentel rá, mint szinte bármely másik témára. Másrészt a szóban forgó szektort egy az egyben a miniszterelnök felügyeli.

Putyin orosz elnök megint átlépett egy olyan határt, amit civilizált ember nem szokott. Mivel és meddig indokolható még, hogy egy ilyen figurához dörgölőzzön a mi kormányunk?

Áprilisban kiderült, hogy Lázár János “egy kicsit” előkészítetlenül kezdett neki az EU pénzeket kezelő szervezet átalakításának. Ha továbbra sem sikerül megoldani az akkor felszínre került problémákat, az a magyar gazdaság 2015-ös növekedésébe kerülhet. Még nincs katasztrófa, de vészjósló csend már igen.

Orbán Viktor egyszerűen nem bízik az alatta lévő struktúrában, ezért a közepesen fejlett magyar gazdaságot olyan eszközökkel kormányozza, ami garantálja, hogy nem lépünk előre.

Rég nem látott hatalmi harc a Fideszben - írtuk pár hete, és most úgy tűnik, ez a belső háború egyre csak durvul. Nem tudjuk, mi lesz a vége, de a küzdelemben alkalmazott eszközök nagyon sokat elmondanak az új kormány felfogásáról.

A kormánynak feltett szándéka, hogy csökkenti az magyarországi külföldi bankok számát. Arra játszik, hogy néhány anyabank egyszerűen megunja a sorozatos kiszámíthatatlan terhek egymásutánját és feladja itteni hídfőállásait. Az eszközök azonban, amelyeket e célok megvalósítása érdekében mozgósít, kifejezetten romboló hatásúak.

Az államtitkárt két napon belül két ügyben is rajtakapták. De ahelyett, hogy ezek ellehetetlenítenék, csak megerősítik. Mert a hiba beismerése gyengeséget jelent, ez pedig szinte egyenértékű a főnökök iránti hűtlenséggel.

Orbán Viktor a tisztavatáson arról beszélt, hogy a 2010 óta megvalósult rendről álmodtunk 25 éve. Ez pedig még a szokottnál is meredekebb állítás.

Az RTL nem fog megfutamodni a NAV-vizsgálat miatt, és valószínűleg nem bukik el néhány, a szekrényben könnyen megtalálható csontvázon. Éppen ezért a legújabb összecsapás sokkal inkább az adóhatóságot, a bíróságokat és a kormányt méri majd.

A régóta beígért politikai kormányzás nem más, mint a kormányfő vezetési gyakorlatának kiterjesztése néhány szinttel lejjebb. Ha ez megvalósul, akkor még több lesz a erődemonstráció, és még nagyobb szerepe lesz a hibák tagadásán alapuló kommunikációnak.

Ahogyan Orbán Viktor a 2002-es vereség után két évre eltűnt a magyar politikából, hogy később új személyiséggel vissza, úgy akarja Gyurcsány is átformálni a róla kialakult képet. Mára ugyanis ő maradt az egyetlen fajsúlyos vezető a baloldalon.

Ha az RTL Klub kritikus marad a kormánnyal szemben, akkor megvan rá az esély, hogy skandallum lesz a legnagyobb disznóságokból. A választók pedig gyakran az ilyen konkrét ügyek mentén döntenek.

Hogy hol volt a most bekeményítő RTL Klub az elmúlt években? A válasz annyi, hogy amíg hagyják őket pénzt csinálni, addig kiegyeznek akárkivel. És bár a csatorna sokkal keményebb ellenfél lehet, mint eddig bárki, az a tippünk, hogy Orbán Viktor velük sem fog kiegyezni.

Ahogyan az az egyetlen párt által dominált rendszereken belül lenni szokott, ez a küzdelem nem a pártok között, hanem a domináns párton belül történik. Nem kizárt, hogy az Origo főszerkesztője elleni példátlan támadás is e hatalmi harc felfokozott hangulatához köthető.

Oroszországban nekiestek a civil szervezeteknek, ami sok tanulsággal szolgál. Mégis, Budapest nem Moszkva, és a tény, hogy a gazdaságunk teljes egészében a Nyugattól függ, egyszerűen megköti a mindenkori hatalom kezét.

Amellett, hogy az elmúlt hónapokban szimplán bénáztak, még az is eszünkbe jutott, hogy meg nem támadásit kötöttek a Fidesszel. De lehet, hogy amit látunk, az már csak a végelszámolandó vagyon feletti osztozkodás része.

Az EP-választás óriási fordulatot jelent. Az MSZP szinte biztosan haldoklik, és négy jelölt is van, amelyik harcba száll a szavazóiért. Ráadásul mind a négynek jó oka van rá, hogy az eddiginél komolyabban vegye a küzdelmet.

A miniszterelnök még nem fordított teljesen hátat Putyinnak, de egyre inkább úgy tűnik, hogy már tartja a pár lépés távolságot. Valószínűleg meglepte, viszont megértette, hogy mennyire sebezhető Putyin és rendszere.

Ha a Jobbik egy fősodorbeli párt lenne, akkor belebuknának a Kovács Béla ügybe. Most azonban úgy tűnik, nincs igazán félnivalójuk. Ők majd abba fognak belebukni, amikor kiderül, hogy ők sem különbek, mint a többiek.

Az egyelőre nem világos, hogy Vonáék valami szellemi-ideológiai társat vélnek felfedezni Moszkvában, vagy egyszerűen csak támogatást kapnak Oroszországból. Mindenesetre úgy tűnik, a Jobbik lassan a hivatalos orosz kommunikáció szócsövévé válik.

Orbánnak új legyőzendő ellenség kell, és az ország valóságától elrugaszkodottnak, Nagykörúton belüli világba zártnak könnyen bemutatható budapesti értelmiség például könnyű célpont lehet.

Azzal, hogy a magyar sajtó és a mainstream pártok lényegében negligálták a Jobbik üzeneteit, azt sikerült elérni, hogy a Jobbik a közvélemény szemében szinte szűz maradhatott. Eljátszhatja az ártatlan kívülálló szerepét, így teremtve hitelességet hajmeresztő elképzeléseinek.

Akármi van is Brüsszel vizsgálódása mögött, úgy fest, hogy a Miniszterelnökségnél ügyetlenkedtek el valamit. De úgy, hogy a kormányzat a saját Achilles-sarkát lőtte meg. Az uniós pénzek ugyanis jelenleg az egyetlen üzemanyag a magyar gazdaság motorjában.

A Takarékbank-ügy sorsa messze túlmutat az egyébként jelentős önsúlyán. Ez igazából a kétharmad abszolút hatalmi jellegének mérőléce lesz.

Normál helyzetben a kormánynak most kéne ambiciózus növekedési célokat kitűznie. Ennek hiányában viszont megint marad a háború. Ellenség kell, lehetőleg minél gyorsabban.

Azt lehetett tudni, hogy a Fidesz nyer, a párttól függő ezreknek sokkal fontosabb, ami csak most fog kiderülni: ki lesz a közvetett vagy a közvetlen főnök. Eufória helyett ők most igazából izgulnak. Eddig volt a választás, most kezdődik a kiválasztás.

Az elmúltnyolcévnek vége, mostantól minden jó és rossz hír a Fideszen csapódik le. Ez a négy év sokkal nehezebb lesz Orbán Viktornak, mint az előző.